na igen. így kezdődik. (vagy úgy, hogy egy apró kutya borítja fel :D) és mi lesz a vége? jajj.
mindig megmosolyogtam azokat, akik elképedve mesélték, hogy "hallottad, milyen durva szakítás volt?!? már iwiwen sem ismerősei egymásnak O.O" :D tiszta dedó. mint az is, amikor még azon versenyeztek az emberek, kinek van több ismerőse és boldog boldogtalant keresztbe kasul jelölgettek, még a kicsi huszast is (tudniillik a buszt). engem is olyanok tudtak megtalálni, akiket az életben nem láttam. még mindig állnak sorban páran :D /úgy 3 éve/

már csak 1 hét van a pihiből. azután újra forog a mókuskerék. najah. forgó. 3 órám is lesz vele. várom már a nyarat. másfél hónap london! vagy ki tudja, lehet, hogy valami más is. addig meg densz!!! csütörtökönként. egy angyallal. persze csak név szerint. 
nem költöztünk volna ki ide az isten háta mögé 8 mérfölddel, ki tudja, ma talán versenytáncos lennék. vagy akrobatikus rock'n'rollt tolnék, amiért annyira odáig voltam 8-9 évesen. vagy tűzoltó lennék, s vadakat terelő juhász. "lehettem volna bíró, de sajnos nem tanultam meg latinul". de most új tervem van. űrhajós leszek, hogy agyonmaceráljam a marslakókat. és igenis léteznek. nem hiszed? 
naugye. basszus. ez is azon szavajárások egyike, ami utána maradt. de nincs itt semmi tragédia. a következőtől is marad majd valami, meg az azutánitól is. ez meg vagy süllyesztőbe kerül, vagy nem. ez a dolgok lassú és néha nem is olyan csendes folyása. egyedi vagyok, de mégsem. egyedi vagy, de mégis nagyon nem. mindenki egyedi, aztán látod. senkisem. ő használja valakinek a szavait, aki szintén máséból gyúrta, és így tovább, te az övét, én a tied, és az enyémet is valaki, meg azét is... meg akikkel ugyanúgy iszod a kávét, ugyanazt a zenét hallgatjátok, ugyanúgy folyton a haját túrja vonat ablakban, tükörben, vagy kirakatüvegben, korláton mászkálók, örök gyerekek,  gesztenyepüré tejszínhabbal, vagy épp túrórudi imádók, épp olyan lassan eszik, odament és azt nézte meg, akkor majd te is, neki az kell, akkor neked is. és már nem is vagy egyedi. de ha pont ezt elkerülvén sznobságból csak azért sem az kell, hanem valami más, akkor lesznek még sokan mások akiknek szintén az a valami más kell. szóval sehogysem leszel egyedi. bizonyos értelemben igen. másfelől sosem. nem leszel különb sem butaságodban, sem bölcsességedben, sem jóságodban, sem hazugságaidban, sem anyázás közben, de még istent keresve sem. menthetetlenül lesz belőled másokban is, és másokból benned. most, hogy véglegesen pont került egy keserédes sztori végére (néha muszáj a dolgokat addig provokálni, még ha olykor fáj is, míg fel nem robban végre a bomba, hogy végre mozdulni lehessen) újra szabad vagyok. most érzem azt életemben először, hogy nem bánom, úgyis mindig lesz valahogy. ugye? fenét. áááááá... kis buzi pöcs a seggem lyuka.  ( kösz, zazie.)

a hét nagy bölcsessége:
- Mi az, hogy hormoszekszális? - kérdezte Zazie.
- Az olyan férfi, amelyik farmert hord - világosította fel nyájasan Marceline.

hoppá. most már ezt is tudod! 

és hogy az elmúlt fél év alatt mit csináltam?
öregebb lettem.